-
NGC 6894 planetáris köd
-
2017. december 1.
A készítés éjszakáján, még július végén, böngésztem a SkySafari és a nyomtatott csillagtérképet, és a kijelölt célterület környékén többször is ebbe az alapvetően kis méretű planetáris ködbe buktam bele úgymond. Mérete katalógusok alapján alég kicsi, 0.7 ívperc, mérete még kisebb mint a sokszor fotózott, és vizuálisan is érdekes célpont, a Gyűrűs köd a Lyra csillagképben. Attól még azért ksiebb is. Gondoltam, megnézem mit hoztak ki ebből a ködből földi távcsövekkel fotós kollégák, keresgéltem weben keskenysávos képeket. Azonnal feltűnt, hogy e körül a planetáris köd körül van valami szokatlan, egy elnyúlt sávos hidrogén alkotta emissziós terület. Míg a cél kiválasztásával bajlódtam, a távcső és a kamera már el is érte üzemi hőfokát, gondoltam a H-alfa szűrőt a kamera elé tekerve, csinálok egy tesztet, mi is látszik ebből a struktúrából. Látva az erősen binnelt fél perces képen a halványan, de kiterjedten mutatkozó, talán szokatlan jelenséget, már eldőlt, ez lesz az este célpontja.
A Lyra Gyűrűs ködje - LINK - is egy keskenysáv bikolor technikával jól felbontható kisebb planetáris köd, de a H-alfa próba expón láttam, hogy az NGC 6894-ben is lesznek szép morfológiai részletek, nekem talán egy kicsit még hasonlít is az M97-re, a Bagoly ködre - LINK -. A Bagoly köd mérete mondjuk nagyobb, 3 ívperc körüli, de webes és a saját képeken is láttam, hogy ennél a kis ködnél is éles morfológiai különbségek megfogható részleteket adnak.
Az, hogy keskenysávú Ha és OIII szűrőkkel bikolor kép fog készülni, az nem volt kérdés, de bevillant, hogy itt egy alkalmas objektum, összevethetném a bikolor hamisszínes paletta objektum és csillagmező képeit a valós RGB képekkel. Eldőlt tehát, készül először egy RGB színszűrős sorozat, majd a szokásosnál kevesebb, de teljes kidogozhatóságot adó L szűrős sorozat.
A planetáris köd eléggé fényes, így csak 8db 6 perces L, 3-3db 3 perces RGB szűrős képet készítettem. A csillagmező B-v színindexe alapján futtatott fotometriai kalibrálás, és egyben háttér normalizálás elég érdekes színi eredményt adott. Városból fotózásnál nem kell bemutatni különösebben, a képet elég komoly fényszenny és afféle bevilágítás grádiensek, színi eltolódások zavarják. Elsőként ezt kell eltűntetni, óvatos és pontos pontokkal a hátteret kijelölve, a feldolgozó szoftver egy szintetikus színtérképének levonásával. Ezután következik a kalibráció, hogy kimért, katalogizált csillagszínek alapján a teljes képet a megfelelően korrekt fehéregyensúly értékhez minél jobban közelítsük. Ennél a területnél szokatlan háttérszíneket, átmeneteteket is kaptam, elsőre furcsa volt, de végül is el kell fogadni a korrekt kalibrálást. A háttér grádiens korerkcióját tudtam, hogy pontosan végeztem el, ez egy ilyen terület, halványan megjelentek a porködök. Rövid összexpó időnél - mint most itt is - nem látszik bennük morfológia, csak a háttér színeinek alig észrevehető változásai.
Az LRGB képet, zaj ide vagy oda, teljes méretben dolgoztam ki, későbbi bikolor összevetéshez most nem a szépségre hajaztam. Már ezen a képen is látszik halványan a hidrogén emissziós terület a köd mellett, de ezt igazán csak keskenysáv szűrős technikával lehet megmutatni, tanulmányozni.
A kép 12 db H-alfa, és 8 db OIII keskenysáv szűrős, darabonként 15 perces expozícióból készült. Hogy a hamisszínes csillagmező ne legyen zavaróan szaturált, az RGB képről emeltem át színeiket.
Az egy oldalra nyúló hidrogén emisszió itt már sokkal határozottabban látszik. A sávos morfológiát az intersztelláris mágneses mező (ISM) hozza létre, a mágneses mezőben a planetáris köd központi csillaga ionizálja ezt, jobban mondva a mágneses mező által torlódó és ritkuló galaktikus gáz ködöt. Az már csak saját gondolatom, hoyg valószínűleg a planetáris köd hidrogén anyagából is kerülhetett bőséggel arra a területre, az ISM a mágneses erővonalak mentén logikus, hogy hajtott ki oda a külső regiókból, az első héjakból, ráadásul a mágneses térben maga a planetráris köd is elmozdulhatott. A sávos morfológia iránya párhuzamos a galaxisunk síkjával, például az ehhez hasonló planetáris ködöket és sávos halójukat használják a szakcsillagászok az ISM vizsgálatára.
Az előző képen látható, hogy maga a planetáris köd olyan fényes, hogy ha ennyire ki kell húzni a képet, a közepe szinte fehérre ég be. Ezt lehet ellensúlyozni, szintent tartani maszkolt kihúzással, vagy kihúzás közben HDR technikával. Számomra az előző kép az igazán szép, nem szeretem a féynesség értékeket szelektíven széthúzni, de ez a kép talán populáriabb, jobban látszanak benne egyszerre a részletek nyomai, illetve az ISM által tépázott hidrogén sávos alakú haló.
A fent látható képek nagyításai következnek. Ha már maga az objektum kis méretű még egy 1805mm-es fókuszú távcső látómezejében is, a digitális technika drizzle algoritmusát használhatjuk utólagos méretnövelésre. Ez a kép inkább csak érdekességképpen készült, magát a planetáris köd RGB színes képen látható részleteit hívatott közelebbről megmutatni. Mivel az RGB anyag 2x binnelt felvételekből áll, így a csillagmezőn felfedezhető ennek az ahhoz képest már túlnagyításnak a nyoma, de inkább a ködöt ajánlom nézegetni. A képen extra utólagos élesség állítás nincs, a 0.7 ívperc átmérőjű ködben csodás részletek láthatóak. Nekem ebben az tetszik leginkább, hogy érződik a gömb alakzat, a finom afféle vattás gázfelhők alkotta labda.
A drizzle eljárás során az eredetileg közel 1 ívmásodperc/pixeles felbontást tovább növelhetjük úgy, hogy a kellően expók között elmozgatott képeket digitális eljárással egyre finomabb, szintén elforgatott, sűrűbb felbontású pixelrácsra helyezzük. Miután ezt konvertáltuk, és a forgatott képeket egymásra helyezzük és átlagoljuk, PSF alapú dekonvolúció segítségével rendszerbeni felbontástól finomabb részleteket kaphatunk.
Fenti eredeti felbontású kéepken is jól látszik a planetáris ködöt körülvevő OIII emissziós külső burok, de ezen a nagyított képen látszik csak igazán. Az RGB képhez képest a bikolor technika keskenysávú konpozit kép jobb kontrasztja révén mélyebben, részletesebben láthatunk bele a planetáris ködbe. A különféle héjak és anyagáramlások szépen látszanak ezen a képen. Ne felejtsük el, egy 0.7 ívperc méretű planetáris ködöt látunk, a belül látható anyagáramlások vonalai tisztán kivehetőek. A csillagmező színeit itt nem cseréltem le az RGB képen lévőkre. A szintetikus G csatorna sikeres előálíltásának egy jele, hogy a csillagmező nem lett színben nagyon torzult.
Vessük össze az RGB csillagszínre kalibrált 3x nagyított képet ezzel a 3x nagyított bikolor hamisszínes képpel. Nem várhatjuk el, hogy a csillagszínek megegyezzenek a két képen, de azért talán annyit megállapíthatunk, hogy a bikolro képen lévő csillagszínek hasonlítanak színi jellegükben a valós csillagszínekre, az RGB képen láthatóakra. A kékes színképű csillagok kékesek, a sárgásak sárgák a bikolor képen is.
Ezt a szürkeskálás képet csak annak bemutatására tettem ide, ezen látszódnak legjobban az eredeti fényesség arányok mellett az ISM keltette hullámok a legjobban. Figyelmesen nézve a képet, a planetáris ködtől jobbra lefelé látható hullámfrontok a dominánsak, de a planetáris köd ellentétes oldalán is jelen van egy határozottabb vonal.
Ezen a képen látszik, hogy a látómezőből mekkora kivágással készültek a fenti képek. A bal oldalon fent látható felfénylés úgy gondolom csak vinyettációs és/vagy grádiens maradéka, de a kép többi részén a hidrogén emissziójának halványabb vagy fényesebb átmenetei jól követhetőek.
Erre a képre nézve nekem egy nagylátómezős kép hangulata ugrik be elsőre. Ne feledjük, hogy ez éppen nem az, 1,8 méteres fókusztávon készült. Itt már jól látható a területet uraló porködök sokasága. Talán éppen ez, a porködök intenzitásának kis változásai teszik ezt a képet hasonlóvá a rövid vagy rövidebb fókuszon készült képek hangulatához, általános morfológiájához.
A sorozat lehetne talán több különálló asztrofotó is. A két nyári éjszaka alatt gyűjtött alapanyagból nagyon élveztem a kidolgozást, még ha kcisit későn is került ez is elő. A képek között sokféle látómezőben látjuk ezt az érdekes planetáris ködöt, az ISM által irányított hidrogén halót, számomra mégis a nagyítások közül az utolsó, az RGB valós színes teljes látómezős kép lett a legszebb, a kedvenc.
