-
AR12638, AR 12637
-
2017. február 25.
Végre elérkezett az a nap, mikor is nem a szürke égboltot kell néznünk. Az előrejelzések alapján már tegnap készültem a mai napfotózásra, reggel szerencsére egy tiszta kék ég fogadott. Legalább hónapja nem volt már alkalmam Napot fotózni. Vagy éppen az időpont volt rossz, avagy ami sztenderd január óta, felhők állták utamat a ráérős időben.
A SOHO képein láttam, hogy látszik két napfolt kontinuumban. A 150/1500 refraktort szoktam használni a kontinuum képek elkészítéséhez, de ez holnap már elkerül új gazdájához, tehát mindenképp be kell rendezkednem a 150/1200-as refraktorra is, Herschel prizmára alkalmasan. Ennek megfelelően, szedtem ki a Lunt 60 H-alfa toldatot, és azon gondolkoztam, erre az átalakított fogadó részre vajon hogyan fogok én sima kihuzatot szerelni. Akad itthon egy 80-as refraktor, gondoltam annak körülbelül akkora tubusa van, mint a Lunt 60-nak. Természetesen 2mm-el nagyobb. Szerencse és véletlen viszont, hogy a komplett fókuszer befogató szerelvényének éppen akkora a külső átmérője, mint amekkora a H-alfa toldaté. Meg is lett gyorsan a megoldás, irány a távcsővel kigurulni. Megszoktam az 1500mm fókuszon (másik refraktornál), hogy ha a Herschel prizma mögé még bekerül az 5x Powermate, minimális gain mellett az ASI 174 kamera igen rövid expóidőkkel bevethető. Ennek a szettnek kissé nagyobb a fényereje, elő kellett keresnem egy neutrál szűrőt.
Egy aktív terület is feltűnt a felszínen, nézegetve a korongot. Az efféle területet emelné jobban ki egy K-line szűrő, de kerestem, és nem találtam... Körülbelül 20-20ezer képkockából készültek a képek, a legjobb 600-at leválogatva. 190FPS sebességet értem el ROI módban, 0,315ms-es volt egy kép expóideje.
Mielőtt a kontinuum toldatot leszereltem volna, vizuálisan is megnéztem a nagyobb foltot. Ilyenkor mindig megállapítom, a vizuális látványt, azt a fajta térbeliséget, nem tudja egy fotó soha visszaadni. Lekerült a Herschel prizmás kihuzat, beszereltem a Lunt 60 H-alfa toldatot. Az ASI kamera előtt maradt ugyanúgy az 5x Powermate. A H-alfa toldatot külső tunerrel behangoltam a szokásos 10,5 PSI értékre. Tapasztalatom szerint ez az érték a külső tuneren az, ahol a kromoszféra felső rétegeit láthatom, ez adja a legnagyobb ún. mélységet a Ha képeknek, látványnak. Vizuálisan, Lunt zoom okulárral végiglestem a korongot, majd kezdődhetett a fotózás.
Az igazat megvallva, utólag is azt tapasztaltam, amit az élőképeken láttam felvétel közben, sok volt a 6 méteres fókuszra nyújtás. De úgy voltam vele, egy próbát megér. Az 5x nyújtással készült képek kb. 6000 kockából kerültek kidolgozásra, a legjobb 300-ból. 14,28ms expóidővel készültek, 150 másodpercen keresztül. Ilyen nagy nagyításnál úgy tapasztaltam, ennyi az az idő, vagy még egy kicsit kevesebb, mikor is nem látszik még jelentősen megmozdulni egyetlen kis részlet, egyetlen kis filament sem. Az etalon szűrőn és a blokkszűrőn keresztüli kép sajnos sok fényvesztésen megy keresztül, 5x nyújtásnál már nem megy a nagyon rövid expó. A jobb oldali képek ROI módban készültek. A 150-es refraktor és a Lunt 60 toldat az ASI 174 látómezejére kb. a középső negyedben képeznek éles képet, a kép innentől kifelé fel is fénylik. Ez normális jelenség egyébként az efféle H-alfa kombóknál, hot-spot-nak nevezik. Lehet ezeket a képeket inkább kellett volna 2x nyújtással csinálni, mintsem ROI-ban, de ez is egyfajta próba volt. 10-10 ezer kockát rögzítettem, képenként 1,358ms volt az expóidő.
A felszín anyagainak rögzítése után szoktam magasabb gain és hosszabb expóidő mellett úgymond szétnézni a korong szélén, van e nagyobb, érdekesebb protuberancia. Ugyan nem nagyok, és nem fényesek, de azért találtam párat.
Mivel ezeknek a protuberanciáknak ránézésre nem volt szálas a morfológiája, így nem erőltettem semmiféle fókusznyújtóval, nem lett volna bennünk semmivel több részlet látható.
Nagyon jó volt már végre Napot észlelni, fotózni. Ennyi kihagyás után szinte bambán ül a laptop elé az ember, de azért csak előkerülnek a régi megszokott ritmusok, a gyakorlat. Sajnos mostmár el kell fogadnom egy tapasztalati dolgot, nagyon úgy fest, hogy igazán jó, részletes, hosszú fókuszon készült H-alfa képet csak nyáron lehet avagy tudok készíteni, mikor a Nap magasan jár. Zsinórban nem az első eset, mikor a nyújtott képek nem igazán jól sikerülnek, volt decemberi hónapban két próbálkozásom, mikor az anyag olyan rossz lett, hogy ki sem dolgoztam. úgy fest, ezekben a hónapokban marad a kontinuum, csak legyen megfigyelni való folt a Napon...
